Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hosszú hónap internet nélkül... Hogy mi? 😱
A történet a következő:
Csak egy dolog volt a szobámban mikor megérkeztem, az pedig egy wifi router volt, ami a legnagyobb szomorúságomra, mint kiderült, nem nagyon működött. Viszont a bérleti díjban benne van, így nincs gond, csak újat kellett rendelni.
Teltek a napok, egy hét, másfél is oda.. még mindig sehol semmi.. Kiderült, hogy elfelejtették elküldeni a készüléket.. (szerda) "sajnos a héten már nem tudják feladni postán, mert éppen hálaadási ünnep volt (4-5 napos hosszú hétvége), nem érkezne meg".
Jelezném, már a 3. hetem kezdtem meg Koreában mire végre megérkezett a várva várt router. (kedd este) DE! bekapcsol, világít, de nem csatlakozik.. 😃 Hurrá! Hívjuk másnap az (elfoglalt) szerelő bácsit, akinek héten már nincs szabad időpontja. Egyeztessünk újra jövő héten.
4. hét: a koreai lakótársaim nem jöttek haza egész héten! Pont akkor lett elfoglalt mindkettő annyira, hogy nem láttuk őket 6 napig! 😀 Ebből természetesen azt a következtetést kell levonni, hogy az egyeztetés nem történt meg, tekintettel arra, hogy én nem tudok koreaiul.
5. hét, keddi nap. *Már teljesen reményvesztve* Lucy felhívott egy másik mukit, aki telefonon keresztül elmagyarázta, hogy mi, merre, hány méter.. és voila〜 MŰKÖDIK!!
(Arra a kérdésre, hogy miért nem történt meg ez a telefonhívás másfél héttel ezelőtt, én sem tudom mai napig a választ.)
Mi az amit ilyen helyzetben tehet az ember lánya?
Nyilván való, hogy szükségem volt az inernetre, hogy tudjak tanulni, kapcsolatot tartani a külvilággal, az otthoni néppel! 😀
Törzsvendég lettem az utcánkban levő kávézóban, valamint felfedeztem a környékünkön található összes public wifi-t. A kedvenc helyem a közeli játszótér lett, ahova egy idő után már csak papucsban, nagy pulcsiban, takaróval, általában egy kis nasival mentem.
A történet a következő:
Csak egy dolog volt a szobámban mikor megérkeztem, az pedig egy wifi router volt, ami a legnagyobb szomorúságomra, mint kiderült, nem nagyon működött. Viszont a bérleti díjban benne van, így nincs gond, csak újat kellett rendelni.
Teltek a napok, egy hét, másfél is oda.. még mindig sehol semmi.. Kiderült, hogy elfelejtették elküldeni a készüléket.. (szerda) "sajnos a héten már nem tudják feladni postán, mert éppen hálaadási ünnep volt (4-5 napos hosszú hétvége), nem érkezne meg".
Jelezném, már a 3. hetem kezdtem meg Koreában mire végre megérkezett a várva várt router. (kedd este) DE! bekapcsol, világít, de nem csatlakozik.. 😃 Hurrá! Hívjuk másnap az (elfoglalt) szerelő bácsit, akinek héten már nincs szabad időpontja. Egyeztessünk újra jövő héten.
4. hét: a koreai lakótársaim nem jöttek haza egész héten! Pont akkor lett elfoglalt mindkettő annyira, hogy nem láttuk őket 6 napig! 😀 Ebből természetesen azt a következtetést kell levonni, hogy az egyeztetés nem történt meg, tekintettel arra, hogy én nem tudok koreaiul.
5. hét, keddi nap. *Már teljesen reményvesztve* Lucy felhívott egy másik mukit, aki telefonon keresztül elmagyarázta, hogy mi, merre, hány méter.. és voila〜 MŰKÖDIK!!
(Arra a kérdésre, hogy miért nem történt meg ez a telefonhívás másfél héttel ezelőtt, én sem tudom mai napig a választ.)
Mi az amit ilyen helyzetben tehet az ember lánya?
Nyilván való, hogy szükségem volt az inernetre, hogy tudjak tanulni, kapcsolatot tartani a külvilággal, az otthoni néppel! 😀
Törzsvendég lettem az utcánkban levő kávézóban, valamint felfedeztem a környékünkön található összes public wifi-t. A kedvenc helyem a közeli játszótér lett, ahova egy idő után már csak papucsban, nagy pulcsiban, takaróval, általában egy kis nasival mentem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése